Az étrendváltás mindig nehéz, ezért ne ostorozza magát, ha nem megy egyik napról a másikra. Számos rejtett tolóerő nyom mindannyiunkat a túl sok cukor és ultrafinomított szénhidrátok (főként a lisztből készül dolgok) felé. Ezekből mutatunk be alább egy csokorra valót, hogy Ön is képes legyen jobban megérteni, miért olyan nagy küzdelem visszavenni az irányítást az étrendünk fölött.

1. A hivatalos étrendi ajánlások egyértelműen a szénhidrátot nevezik meg fő tápanyagként

A hivatalos étrendi ajánlások egy magas szénhidrát, alacsony zsír-tartalmú (HCLF, high carbohydrate, low fat) étrendet javasolnak, ahol a bevitt kalóriák több mint fele gabonákból származik, és azt is kifejezetten előírják, hogy naponta hatszor együnk. Vagyis tulajdonképpen a hivatalos egészségügyi szervek írják elő, hogy rugalmatlanná tegyünk az anyagcserénket. Az is igaz, hogy sokan jelentősen többet és mást esznek, mint ami pl. az Okostányérra van rajzolva, de akinek érzékeny az anyagcseréje, és a teste rosszul kezeli az állandó szénhidrát-telítettséget, az még egy szolid és mértéktartó (pl. cukor és édesség nélküli) étrenden is fel tud szedni évente 1-2 kilót. Erre számos példa ismert az egészséget oktató berkekből is. Csak egy halk, de morózus észrevételünk ez ügyben: számos középkorú dietetikusnak van túlsúlya.

2. Szűkös a bolti kínálat

A boltokban végtelen mennyiségben kaphatók az ultra-finomított szénhidrátok, bennük a láthatatlan összetevőként hozzáadott növényi olajok és cukor – és akkor még az édességek birodalmát nem is említettük. Ez nem okvetlenül baj, ha a bolt kínálata elég széles, de az egészséges ételek elérése nem minden környéken adott. Van a jelenségre egy amerikai kifejezés: a food desert (élelmi sivatag). Ez olyan lakókörnyéket jelent, ahol lehetetlen egészséges ételt vásárolni, mert nincs se piac, se szupermarket, a helyi kisboltban pedig minden étel sztaniolos és „plasztik”. Ez a rövid dokumentumfilm jól illusztrálja a helyzet kilátástalanságát. Egy ilyen közegben szinte bárki heteken belül hízni fog. (Érdekes, hogy amikor ilyen közegben szupermarket vagy piac nyílik, a helyi alacsony jövedelmű lakosság egy része továbbra is kizárólag Fantát és Oreót vásárol vacsorára. Ennek okait kutatja ez a videó.)

A helyzet hasonló Magyarországon a külvárosokban, vidéki kisvárosokban és falvakban is, ahol nincs se termelői piac, se szupermarket, és a lakosság egy részének nincs autója. Ilyenkor valószínűleg a legjobb megoldás a nagy tételben házhoz szállíttatás, vagy a heti-havi nagybevásárlás és egy fagyasztóláda használata. (Ennek persze anyagi korlátai vannak. Ha egy háztartás napról napra él, nem fog tudni egyben ekkora kiadást vállalni.) Ám a probléma néha némi kreativitással is megoldható: a McDonald’s-ban is lehet egészségesen étkezni, csak el kell dobni a zsömlét, és megenni a hamburgerhúst a sajttal és egy salátával.

3. A silány élelmiszer olcsóbb

Az ultrafinomított szénhidrátok a legolcsóbb élelmiszerek, tehát aki olcsón akar étkezni, az főként péksüteményt, főtt tésztát és krumplit vesz. Nem véletlen, hogy a 2021-es állami árstopban a hat kiemelt tétel között három ultrafinomított és metabolikus szempontból kifejezetten káros élelmiszer szerepelt (búzaliszt, kristálycukor és étolaj). Ezek a legszegényebbek ételei – sajnos pont mindhárom betegségeket okoz. Ez az egyik oka, hogy az anyagcsere-betegségek gyakoribbak a szegényebb rétegek között. Az egészség sokszor luxus: a legtöbb magyarnak soha nem lesz pénze vadvízi lazacra, biozöldségekre és avokádóra.

4. A test hatékonyan tud raktározni

Ez kivételesen nem társadalmi-gazdasági, hanem ősi biológiai probléma. Eleve „huzalozva” vagyunk rá, hogy a magas kalória-tartalmú, könnyen emészthető ételeket válasszuk, semmint puritánabb társaikat. Ennek evolúciós okai vannak: amikor nem volt bőség, jó stratégia volt minden elérthető színes édes ételt azonnal felfalni – és a felesleget raktározni. Ám a természetben élő ember sokat koplalt, és ritkán volt korlátlan bőség körülötte. Ez alapvetően megváltozott az elmúlt néhány évtizedben. A voltok polcai roskadoznak a színes édes falatokról, ám az anyagcserénk még mindig ősember-módban üzemel. Aki nem tud ebben önfegyelmet gyakorolni, az gyakorlatilag elveszett.

5. A cukros, keményítős ételek addikciót okoznak

Itt szintén egy biokémiai problémával állunk szemben: a finomított szénhidrátok és a cukor agyra gyakorolt hatása hasonló a nikotinhoz és marihuánához. Dr Robert Cywes szénhidrátfüggéssel foglalkozó orvos szerint a nagy tételben fogyasztott szénhidrát hatása leginkább a kokainhoz hasonlítható. A „cukorfüggés” és „szénhidrátfüggés” tehát nem lelki ügy, hanem biokémiai valóság. Aki egészségesen akar étkezni, annak sokszor ugyanolyan elvonási tünetekkel kell megküzdenie, mintha a drogról vagy cigiről akarna „lejönni” – csak ő nem kap ehhez orvosi segítséget.

A függést tetézik mindazok az etikátlan élelmiszertechnológiai és biokémiai machinációk, amelyeket az élelmiszervegyészek vetnek be ellenünk. Az ízfokozók, a porítás, a ropogós, sós vagy cukros kalóriák, amik szétolvadnak a szájban, nagyon megnehezítik a leszokást ezekről az ételekről. Ezek az addikcióra tervezett ételek szó szerint etetik magukat. Gondoljunk csak a popcornra vagy a chipsre, amikből végtelen mennyiséget meg lehet enni egy főétkezés után is.

6. Az evés érzelmeket pótol

Az ételválasztáskor különösen nehéz helyzetben van az, aki nehezen érti meg, fejezi és modulálja az érzelmeit. Sokan minden érzelmi állapotukat az evésben földelik le: ha szomorúak, ha vidámak, ha szoronganak, ha dühösek, esznek. Szintén nem ritka, hogy akinek kevés öröme és motiváló célja van az életében, az az evésben keres vígaszt. Ha Önt is érinti ez a probléma, tudatosan kell haladnia. Ebben sokat segíthet néhány jó barát vagy egy pszichológus, akivel át tudja beszélni a dolgait. Az evés és érzelmi önszabályozás témában ajánljuk dr Cywes videóit a szénhidrát-addikcióról.

7. Állandó marketing-támadás alatt állunk

A mindenhonnan ránk ömlő tévéreklámok, szórólapok, óriásplakátok szinte percenként eszünkbe juttatják, hogy jó lenne egy kis chipset, sütit, péksüteményt, jégkrémet, csokit, fagylaltot, cukorkát stb. enni. Ebben a közegben maga egy szimpla bevásárlás is kihívás, mivel a szupermarketek termékelhelyezése szándékosan „szór” – aki csak feldolgozatlan alapanyagokat akar vásárolni, annak is át kell haladnia az ultrafinomított termékek között. A hasonló feldolgozottságú élelmiszerek térbeli széthelyezése régi marketingtrükk, amivel a bolton belül olyan helyekre irányítanak minket, ahova soha nem akartunk bemenni. De még ha mi magunk soha nem tántorodunk meg, a kassza előtt valamelyik gyerek biztosan bedob egy hisztit valami kékszínű ragacsos micsodáért, ami véletlenül pont az ő szemmagasságában van kihelyezve.

Néhány tipp a szénhidrát-függőknek

A szénhidrát/cukor-függőség orvosi és pszichológiai probléma, amely nem orvosolható online „távgyógyításban” , de az alábbi általános támpontok talán segítenek. A függőségeiket azok tudják jól elhagyni, akik:

• Beismerik önmaguk előtt a problémát: kimondják, hogy addikciótól szenvednek, és segítségre van szükségük. Segítséget kérni amúgy nem a gyengeség, hanem a bátorság jele. Kereshet pszichológust, coachot, önsegítő csoportot vagy tematikus honlapot. (Figyeljen viszont, hogy a böjtölést nem minden közösség tudja egészségmegőrző módszerként elfogadni, van, ahol ortorexiának vagy anorexiának tartják. Csak azért, mert Ön egy közösségben gyógyul, nem köteles átvenni a hitrendszerüket.)
• Van valami nagyobb cél az életükben, aminek alá tudják rendelni a függőség feladásával járó szenvedést. Pl. súlyos betegséget diagnosztizáltak náluk, de félnek a haláltól, vagy unokájuk született, és szeretnék látni felnőni őt.
• Találnak egy „behelyettesítő addikciót”, amire átnyergelnek. (Mint Zacher Gábor addiktológus mondja, teljesen természetes, hogy mindenki függ valamitől. A fontos, hogy olyan függőségünk legyen, ami lehetőleg nem árt nekünk.) A szénhidrátfüggésből sokan a sportfüggésen vagy az egészséges életmód propagálásán keresztül gyógyulnak.