Az egészség nemcsak a betegség hiányát jelenti, hanem egyfajta optimális működést is. Hasonlóképpen a metabolikus egészség sem tudható le annyival, hogy Önnek a metabolikus szindróma öt tünetből egyetlen egy sincs. Azt érdemes célként kitűzni, hogy a szervezete mindenféle anyagcsere-üzemmódban képes legyen optimálisan működni. Ez a gyakorlatban három különféle üzemmódot jelent:
1. Glükóz-alapú üzemmód: ilyenkor az étrend legnagyobb része szénhidrát, a test pedig az ebből származó glükózt (vércukrot) használja energiaként. Az el nem használt vércukor zsírsavak formájában „a raktárakba” kerül.
Amikor ez az üzemmód folyamatosan túlterhelt, az állandó fölösleg miatt inzulinrezisztencia alakulhat ki, ami előbb-utóbb anyagcsere-betegségekhez vezethet. Ha Ön eddig jutott, a következő hónapokban újra kell tanítania testét, hogy a sejtjei föl tudják venni a vérében keringő glükózt – de fölösleg se maradjon. Emiatt javasoljuk metabolikus étrendi protokollunkban, hogy annyi szénhidrátot fogyasszon, ami nem emeli a vércukorszintjét tartósan 7 mmol/l fölé.
2. Táplálkozási ketózis: a test az étrenddel bevitt zsírsavakból kap energiát. Ez az anyagcsereállapot szénhidrát-csökkentett étrend mellett kapcsol be (általában napi 50 g szénhidrát alatt, de ez egyénenként változó). Ilyenkor az étrend fehérjéből, zsírokból és rostból (zöldség) áll.
3. Koplalás (böjti ketózis): ez nagyjából akkor veszi kezdetét, amikor Ön 12 órája nem evett, a glükóztartalékokat már felhasználta, így a test átáll a máj által előállított ketontestek felhasználására, amelyeket a máj a bőr alatti zsírszövetben található raktárakból állít elő. Ezt az üzemmódot a Böjt menüpontban fejtjük ki részletesen.
A metabolikus egészség tehát valójában metabolikus rugalmasságot, más szavakkal alkalmazkodóképes anyagcserét jelent: bőség idején a táplálék azonnali felhasználását és a felesleg akadálytalan raktározását, nélkülözéskor pedig az energiakészletek rugalmas felszabadítását.
További fontos kiegészítés, hogy az átállásnak tünetmentesen kell végbemennie. Mindenki képes rá, hogy 1-2 héten keresztül ne egyen, de akinek edzettlen az anyagcseréje, az már néhány óra koplalás után is erőtlen, irritált, türelmetlen, és jelentősen lecsökken a testi-szellemi teljesítménye. Az egészséges anyagcsere jellemzője, hogy a három anyagcsere-állapotból úgy tudunk ki-be „lépni”, hogy az számunkra (és a környezetünk számára!) észrevétlen és tünetmentes marad.
Az átmenetek kapcsán segítségünkre lehet a megfelelő időzítés. Mivel a nap első felében jobb a glükóztoleranciánk, ezért a szénhidrátokat jobb reggel és délelőtt fogyasztani. (Erről lásd az Étrendi kutatások menüpontot.) Szintén fontos, hogy a fent említett 12 óra koplalás minden nap meglegyen (ebbe az éjszaka is beleértendő), mivel ennyi időbe telik, amíg testünk felhasználja a vérben keringő glükózt és az izmokban raktározott glikogént. Itt jelezzük azt a rendszerszintű problémát, hogy a hivatalos étrendi ajánlások az anyagcsere-rugalmasság kialakítása ellen hatnak: amíg naponta hatszor kell egy hivatalosan kijelölt szénhidrát-mennyiséget megennünk (3 főétkezés + 3 snack/nasi), addig nem tudjuk rugalmasan 7mmol/l alatt tartani a vércukorszintünket, majd elhasználni glükózkészleteinket és zsír-alapú anyagcserére átállni.
Zárszóként nem árt tudni, hogy az anyagcsere „edzése” nagyjából olyan, mint bármilyen másfajta edzés: az első néhány napon szörnyű; az ember nyög, panaszkodik és „izomláza” van. Egy kis gyakorlással viszont átlendül a holtponton és elkezdi megérezni a másfajta étkezési minták előnyös hatásait. Kis türelemmel maximum néhány héten belül Ön is megtapasztalhatja, hogy egyre tovább bírja ultrafinomított szénhidrátok nélkül és a koplalás órái alatt javul a szellemi és fizikai teljesítménye. Bónuszként az idő múlásával már nem kerül akkora erőfeszítésbe az egészséges étrend betartása: a test és az ízlelés kiszabadul az addikció fogságából, és az ember nem – vagy jelentősen kevésbé – kívánja az elhízást okozó ételeket.