Metabolikus diabétesz protokoll
Az Egyesült Királyságban David Unwin programja alapján egy városi rendelőben minden diabéteszes betegnek egy szénhidrátcsökkentett étrendet javasoltak. A résztvevők HbA1c középértéke egy éven belül 10,3 mmol/l-ről 7,5 mmol/l-re csökkent. A betegek 77%-a az első évben remisszióba került (tünetmentessé vált), ami feleslegessé tette a gyógyszerszedést is. Az eredmények hosszabb távon valamelyest romlottak (vélhetően az étrend fellazulása miatt), ám még így is a betegek 20%-a került teljes remisszióba. A legnagyobb javulást a legrosszabb vércukormutatókkal rendelkező betegek tapasztalták. (Unwin et al, 2023) Az alábbiakban ezt a paradigmaváltást tekintjük át, és összegezzük, hogy a metabolikus megközelítés fényében a cukorbetegek mit tehetnek az egészségük megőrzéséért.
A diabétesz konzervatív kezelése
A diabétesz konzervatív kezelési modelljében mind az I-es, mind a II-es típusú diabéteszes beteg hasonló terápiás javaslatokat kap:
- Naponta minimum 150 g szénhidrátot egyen 6 alkalomra elosztva.
- Tartsa a cukrát az optimális tartományon belül (elvileg 4 és 6 mmol/l között).
- Mozogjon.
- Ha az étrenddel és a mozgással nem tudja tartani a célértékeket, szedjen vércukorszint csökkentő gyógyszer(ek)et vagy inzulint.
A vércukortartomány célértéke tehát 4-8 mmol/l között van, miközben az étrendi ajánlás minimum 150 g szénhidrátot ír elő reggeltől estig, egyforma mennyiségekben elosztva. Egyes étrendi kutatási adatok ugyanakkor arra utalnak, hogy a vércukorszint csökkentésének legjobb módja a szénhidrátszint csökkentése, a délutántól beálló természetes enyhe inzulinrezisztencia miatt pedig a cukorbetegek számára érdemes lenne kifejezetten tiltani az esti szénhidrátfogyasztást. A konzervatív kezelési protokoll betartásának nehézségét a betegek tapasztalatai is megerősítik: a vércukorszint célértékek ilyen magas szénhidrátbevitel mellett nem tarthatók.
A betegek egy része próbál megfelelni az orvos által adott étrendi előírásoknak (ezt amúgy is egyszerűbb betartani, mint azt belőni, hogy az embernek pontosan meddig megy fel a cukra), így a két cél közül vércukorszintet „bukják el.” Emiatt pedig hamarosan gyógyszerekre, vagy ami hosszú távon még valószínűbb: inzulinra állítják őket.
Az inzulinkezelés mellékhatásai
Sokan nem tudják, de az inzulinkezelésnek számos mellékhatása lehet, főként II-es típusú diabéteszben. A legfontosabb talán az, hogy a túl korán megkezdett vagy túl magas dózisú inzulin hatására az inzulinreceptorok még érzéketlenebbé válhatnak, így ördögi kör alakul ki: ugyanazon hatás eléréséhez egyre több inzulinra van szükség, ami magasabb inzulinszinthez, további inzulinrezisztenciához, és a betegség súlyosbodásához vezet. Emiatt az inzulin bevezetését a lehető legkésőbbre kellene halasztani, amikor már minden egyéb életviteli módszer (étrend, mozgás stb.) elégtelennek bizonyult.
Szintén gyakori mellékhatás a betegek által is tapasztalt hízás. A magas inzulinszint fokozott éhségérzethez és csökkent energiafelhasználáshoz vezet, és a túlkalóriák zsírszövetben történő lerakódásához és raktározásához vezet. A súlygyarapodás nemcsak az inzulinrezisztenciát súlyosbítja, de más egészségügyi problémák (például szívbetegségek és stroke) kockázatát is növeli. (Nathan et al, 2009)
Az inzulin – normál élettani hatásánál fogva – hipoglikémiát (3 mmol/l alatti vércukorszintet) is okozhat. Ennek több oka is lehet: a beadott inzulin túl sok, a beteg nem evett elég szénhidrátot vagy netán kihagyott egy étkezést. A hipoglikémia már egyetlen alkalommal is életveszélyes lehet, mivel zavartságot, szédülést vagy eszméletvesztést okozhat, rendszeres előfordulása pedig ronthatja a beteg általános szellemi képességeit.
Az inzulinkezelés – paradox módon – hozzájárulhat a még működő béta-sejtek működési zavarához és elhalásához is. Ennek oka a béta-sejtek túlstimulálása: a magas inzulinszint hatására a béta-sejtek a normálisnál erőteljesebben dolgoznak az inzulin előállításán és kiválasztásán, ami idővel e sejtek kimerüléséhez vezethet. Ettől tovább romlik a vércukorszint természetes szabályozásának képessége és még nagyobb lesz a külsőleg bevitt inzulinszükséglet.
E mellékhatások miatt tehát jó lenne minden egyéb módszert bevetni, mielőtt a beteget inzulinra állítják, ha pedig mindenképpen szükséges az inzulinpótlás, a lehető legalacsonyabb dózisokat kellene alkalmazni. Ennek hiányában létrejön az a paradox helyet, hogy a cukorbeteg állapota pont a kezelés miatt romlik. A betegnek szinte minden étkezés után túl magas a cukra, folyamatosan hízik, és egyre több inzulinra van szüksége. Számos beteg joggal frusztrált ettől: „Nem értem, miért vagyok egyre rosszabbul, amikor mindent megcsinálok, amit az orvos mond.”
A diabéteszt javító módszerek
A diabéteszes tünetek enyhítésére számos módszer ismert:
Farmakológiai módszerek:
- Vércukorszint-csökkentő gyógyszerek
- Inzulin
Műtéti eljárások:
- Bariátriai műtétek (gyomor by-pass és sleeve)
- A hasnyálmirigy elektromos stimulációja
- Hasnyálmirigy-szigetsejtek transzplantációja
Diagnosztikus és terápiás orvosi eszközök:
- Ujjbegyes vércukormérő
- Laborvizsgálatok (vérvétel, HbA1c, inzulin mérése)
- Folyamatos glükózmonitor (CGM)
- Inzulinpumpa
- Mesterséges (bionikus) hasnyálmirigy
Étkezési szokások átalakítása:
- Étrendváltás (low-carb étrend, mediterrán étrend, magas rosttartalmú étrend, vegán étrend, zsírszegény étrend, carnivore étrend)
- Fogyókúrák (nagyon alacsony kalóriatartalmú étrendek)
- Az étkezés időzítésének megváltoztatása (intermittent fasting, időszakos böjtölés)
- Az étkezés méretének kalibrálása (nagy reggeli – kis vacsora)
- A vércukorszintet csökkentő étrendi kiegészítők
Mozgás:
- Aerob testmozgás (séta, kocogás, futás, tánc, biciklizés, energikus takarítás stb.)
- Erősítés súlyzókkal vagy saját testsúllyal
- Nagy intenzitású intervallumos edzés (HIIT)
- Jóga
Viselkedési és pszichoterápiás megközelítések az étkezés és az életmód megváltoztatására:
- Pszichológussal végzett kognitív viselkedésterápia
- Diabétesz-oktatás (Diabetes Self-Management Education)
- Egyéni vagy csoportos társas támogatás, személyes coaching
- Stresszkezelés és relaxációs technikák
Egyéb kiegészítő módszerek:
- Alváshigiéné és alvásterápia
- Akupunktúra
- Masszázsterápia
- Kiropraktikai kezelés
- Hagyományos kínai orvoslás
E módszereknek a legtöbb beteg csak töredékét veszi igénybe, pedig a betegségek esetén érdemes minél több fronton ellentámadást indítani, hiszen nem egy-egy csatát kell ilyenkor megnyerni, hanem magát a háborút. Mi a fentiek közül nem javasoljuk a kizárólag gyógyszeres terápiákat, illetve a visszafordíthatatlan műtéti beavatkozásokat. Más módszerek hasznosak lehetnek, de mivel nem tartoznak az anyagcsere terültére, nem tudunk állást foglalni róluk. A metabolikus protokollban mi azokat a módszereket javasoljuk, amelyek az anyagcsere szabályzásán keresztül hatnak a cukorbetegségre. Az alábbiakban ezt fejtjük ki részletesebben.
Metabolikus protokoll
A metabolikus protokoll legfontosabb eszközei:
1. Napi három csökkenő nagyságú étkezés.
A reggeli legyen a főétkezés, ekkor nyugodtan egye meg akár a napi összkalória kb. felét. A nap második felében az étkezések mérete és szénhidráttartalma egyre kisebb legyen. Az étkezésen belül a szénhidrátot utolsóként fogyassza. A vacsora legyen gyenge, maximum 15 gramm szénhidráttal. Este 6 után már kerülje az evést. Üres gyomorral (4-6 óra koplalást követően) feküdjön le.
Mint a kutatások jelzik, cukorbetegségben különösen fontos, hogy ne a vacsora legyen főétkezés! Ha este még éhes, reggel és napközben egyen többet.
2. Egyen elégséges fehérjét és zsírt.
Minden étkezéskor egyen 20-30 gramm fehérjét, fogyasszon bátran zsírt (már amennyiben nem kell fogynia), zöldségeket és salátát, illetve reggel és délben pszeudo- gabonákat. Minden étkezéskor jóllakásig egyen, így az étkezések között nem kell majd nassolnia.
A remissziót elérő cukorbetegek beszámolóiból (lásd lentebb) többféle étrend rajzolódik ki: van köztük vegán (csak növényevő), carnivore (csak húsevő) és rostdús étrend (teljeskiőrlésű gabonák). Ezekben az eltérő étrendekben hasonló, hogy korlátozzák az ultrafinomított szénhidrátokat és a cukorbevitelt, ezért mind hatásosak lehetnek a diabétesz enyhítésében. A metabolikus protokollban mi magunk is a szénhidrátcsökkentés mellett voksolunk azzal a kitétellel, hogy nem az étkezés szénhidráttartalmát javasoljuk korlátozni, hanem az étkezés által elért vércukorszintet¸ illetve a délutáni és esti szénhidrátterhelést. Kifejezetten nem javasoljuk viszont az állati termékek elhagyását.
3. Szabja személyre a napi szénhidrát mennyiségét.
Reggel és napközben csak annyi szénhidrátot egyen, hogy a vércukra csúcsértéken (kb. 60-90 perccel evés után) se menjen 7 mmol/liter fölé. Ehhez szinte biztosan csökkentenie kell a megszokott szénhidrátadagokat. Ha ennek ellenére túl magasra megy a cukra, evés után mozogjon 10 percet. Ha rendszeresen még mindig túl magas a cukra, próbáljon evés előtt edzeni, illetve fogyasszon táplálékkiegészítőket (lásd lent).
Legyen türelemmel: ha a szénhidrát-anyagcseréje nagyon rossz állapotban van, hónapokig is eltarthat, amíg a vércukorszintje rendeződik.
4. Ha gyógyszert szed, az első napokban fokozott óvatossággal járjon el. Az ultrafinomított szénhidrátokat (lisztes és cukros dolgok) elhagyhatja fokozatosan is. Ahogyan csökkenti a szénhidrátbevitelt, egyre kevesebb gyógyszerre lesz szüksége, tehát a gyógyszert a vércukrához adagolja és nem pedig fordítva. A biztonság kedvéért inkább kevesebb inzulint adagoljon, hogy elkerülje a „behipózást”.
Ökölszabálykét ezt tudjuk mondani: I-es típusú diabéteszben valamennyi inzulinra mindig szüksége lesz, de a nagy vércukor kilengések száma és a szedett gyógyszer mennyisége jelentősen csökkenthető. II-es típusú diabéteszben az inzulin csökkenthető vagy teljesen elhagyható.
A gógyszerelvonást ne a saját szakállára csinálja! Keressen egy támogató orvost. (Lásd lejjebb.)
5. Kövesse nyomon az eredményeit.
Győződjön meg róla, hogy jó irányba halad, és még véletlenül sem árt magának. Ezzel nemcsak orvosa, hanem a saját esetleges aggodalmait is eloszlathatja. Segíthet, ha néhány hónapon át rendszeresen rögzített adatokkal dokumentálja a haladását. Mérje naponta az ébredési vércukorszintjét, a posztprandiális csúcsértékeket, az inzulinadagot, illetve hetente a testsúlyát, néhány havonta pedig ellenőriztesse a HbA1c értékét. Az a jó irány, ha mindezek az adatok csökkenő tendenciát mutatnak.
A szénhidrátcsökkentés tudományos háttere
Mivel a cukorbetegséget a túl sok szénhidrát fogyasztása provokálja, már csak a probléma jellegéből adódóan is logikusnak tűnik, hogy a szénhidrátbevitel mérséklése javítani fog rajta. A szénhidrátcsökkentett étrendi beavatkozások diabéteszben való hatásosságát kutatások és személyes beszámolók ezrei bizonyítják.
Az általános étrendi javaslatainkat alátámasztó étrendi kutatásokat itt nem idézzük újra, mivel ezeket az Étrendi kutatások menüpontban már ismertettünk. Javasoljuk, hogy az itt felsorolt kifejezetten diabéteszre vonatkozó étrendi kutatásokat mindenképpen nézze át (a gyorsabb navigáció kedvéért ezeket * kiemeléssel jelöltük), és szükség esetén orvosának is mutassa be.
A téma iránt mélyebben érdeklődő betegek kedvéért szeretnénk azonban néhány további érdekes kutatást idézni, amelyek kifejezetten a diabétesz sikeres kezeléséről szólnak. Egy review-ban a szerzők 15 kutatást elemeztek. Ezek közül egy kutatásban szignifikáns különbségeket találtak a low carb étrendet követő csoport javára az éhgyomri glükóz szintjében, hat kutatásban a HbA1c és három kutatásban pedig a testsúly tekintetében. (Mencía et al, 2017)
Egy 2021-es metaelemzésben 50 g napi bevitel alatti, „very low carb” (tulajdonképpen ketogén) étrendeket vizsgáló kutatásokat néztek át. 23 kutatást válogattak be, amelyek összesen 1 357 II-es típusú diabéteszes résztvevőt érintettek. Az összegzés szerint 6 hónapon keresztül tartott 50 g alatti szénhidrátbevitel esetén a betegek nagyobb százaléka került mellékhatásmentesen remisszióba (tünetmentességbe). A kutatók azonban éltek a kétkedés jogával: felvetették, hogy pontosítani kell, mi számít a cukorbetegségben „remissziónak”, hogy vajon az ennyire alacsony szénhidrátbevitel hosszú távon mennyire hatékony és biztonságos, illetve hogy a betegek szubjektíve elégedettek-e egy ilyen étrenddel. (Goldenberg et al, 2021)
Egy 2021-es metaelemzésben szintén a low-carb étrendek hatékonyságát elemezték. Az elemzők nem egy sima „low carb”, hanem a low GI (alacsony glikémiás index) és low GL (alacsony glikémiás terhelés) fogalmakban gondolkodtak. Az elemzés több szempontból is pazarnak nevezhető. Egyrészt, mert egyenesen az Európai Diabétesz Társaság számára készült, másrészt a kutatások végén kötelezően feltüntetendő összeférhetetlenségi nyilatkozat miatt. Az összeférhetetlenségi nyilatkozatban (conflict of interest) meg kell jelölni, hogy a kutatásban részt vevő szakembereknek milyen egyéb, potenciálisan ellentétes érdekeltségeik vannak. A végeláthatatlanul hosszú listában olyan nevek szerepelnek, mint a Canadian Sugar Institute (kanadai cukor intézet), National Honey Board (nemzeti méz bizottság), Unilever, Barilla, Kellogg’s, Procter and Gamble, Soy Foods Association of North America (Észak-amerikai szójatermék gyártók), Coca-Cola Company, Soy Nutrition Institute, Canola and Flax Councils of Canada (repce- és lenmagkészítmények szövetsége), Quaker (PepsiCo), Danone, International Nut and Dried Fruit Council (csonthéjasok és aszalt gyümölcsök gyártói) – és ez csak néhány kiragadott példa a százas nagyságrendű listából. Több kutató még a kutatásban amúgy nem szereplő felesége érdekeltségeit is felsorolta. Tiszteletreméltó és követendő a tudományban az ilyen fokú transzparencia!
E különös „hátszél” ellenére az 1 617 embert felölelő 29 vizsgálat elemzésében arra jutottak, hogy I-es és II-es típusú cukorbetegségben az alacsony GI/GL étrend a magasabb GI/GL kontrollétrenddel összehasonlítva csökkentette a HbA1c-t, az éhgyomri glükóz, az LDL-C, a nem-HDL-C, az apo B és a trigliceridek szintjét, valamint a testsúlyt, a BMI-t (testtömegindex), a szisztolés vérnyomást és a CRP-t (C-reaktív protein, egy májban termelt fehérje, amelyet a szervezet gyulladásos folyamatokra válaszul termel). Nem találtak ugyanakkor szignifikáns csökkenést a vérinzulin, a HDL-C, a derékkörfogat vagy a diasztolés vérnyomás tekintetében. Összegzésük szerint az alacsony glikémiás terhelésú étrendek „a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján valószínű előnyöket mutatnak a diabéteszes népesség számára”. (Chiavaroli et al, 2021)
A szénhidrátcsökkentés pozitív diabetológiai hatásait még a szkeptikusabb összefoglalók is elismerik. Egy olasz metaelemzés kimondja: „A szénhidrát-bevitel csökkentése low carb étrenddel hatékonyan csökkenti a testsúlyt, és a II-es típusú cukorbetegségben szenvedő betegek esetében javítja a glikémiás kontrollt. A nagyon alacsony szénhidráttartalmú [ketogén] étrend esetében még erősebb ez a hatás.” Az összegzés felveti, hogy ezek az étrendek nem minden egyén számára megfelelők, különösen II-es típusú cukorbetegségben szenvedőkre kell figyelni, mivel véleményük szerint a ketogén étrenden esetlegesen növekedhet a kardiovaszkuláris betegségek kockázata. (Bolla et al, 2019) (Ez utóbbi megállapítással nem értünk egyet. Ezt a Szívbetegségek menüpontban fejtjük ki.)
Az egyéni klinikai kutatások sora túl hosszúra nyúlna, ezeket nem tudnánk teljes számban idézni, ezért csak néhány frissebb példát említünk, főként az I-es típusú betegekre koncentrálva. Ők ugyanis csak a cukorbetegek kb. 5%-át jelentik, de ami náluk működik, az az II-es típusra jóval kisebb kockázattal megfeleltethető.
Egy 2005-ös kutatásban 22 I-es típusú diabéteszes beteget állítottak low-carb étrendre. A napi szénhidrátbevitelt 70-90 g-ban maximálták. (Ez a legalacsonyabb diabetológiai ajánlások fele, vagyis a legtöbb diabetológus szerint már vészesen kevés.) Az inzulin-adagot ehhez a szinthez igazították, a hiányzó kalóriabevitelt pedig a fehérjék és a zsírok mennyiségének emelésével pótolták. A beavatkozás hatására 3, illetve 12 hónap elteltével megszűntek a nagy vércukorkitérések, a hiperglikémiás (túl magas) vércukor-kiszúrások száma pedig a tizedére csökkent. A HbA1c szintek 7.5 +/- 0.9%-ről 6.4 +/- 0.7%-re csökkentek 3 hónap alatt, illetve maradtak 6.4 +/- 0.8%-on 12 hónap alatt; az inzulinadagok pedig 3 hónap alatt 21.1 +/- 6.7 I.U./napról 12.7 +/- 3.5 I.U./napra, illetve 12 hónap alatt 12.4 +/- 2.6 I.U./napra estek vissza. A kutatás egyik résztvevőjének CGM mérési ábrája jól az étrendváltás azonnali hatásait:
A kép bal oldalán az étrendi beavatkozás előtti konvencionális kezelés mérési eredményei láthatók: a vércukorszint veszélyesen magas, irányíthatatlanul csapkod, és szinte soha nincs a határértékek között; a középen bevezetett étrendváltás hatására viszont gyakorlatilag azonnal az optimális sávba kerül. A beteg HbA1c értéke 12 hónap alatt 7.5-ről 4.7-re csökkent, ami drasztikus változás a pozitív irányba. (Nielsen et al, 2005)
Egy 2019-es dán kutatásban 10 I-es típusú diabéteszes beteggel végezték el mindkét kísérletet: 12 héten át napi 100 g, 12 héten át pedig napi 250 g szénhidrátos étrenden tartották őket. A résztvevők inzulinpumpát használtak, amelybe betáplálták a szénhidrátbevitel adatait. A kísérlet ideje alatt egyetlen hipoglikémiás epizódról sem érkezett beszámoló. Érdekes módon a két csoport között nem volt szignifikáns különbség a vércukorszint tekintetében: mindkét csoport hasonló nagységrendű időt töltött a 3.9-10.0 mmol/l-es értékhatár között. (Bár ez a sáv túl tág; ezen belül szinte biztosan volt kimutatható különbség a két időszak között.) Ugyanakkor a glikémiás variabilitás (vagyis a vércukorszintben mért nagy ugrások) az alacsony szénhidrátos csoportban kisebb volt. Szignifikáns különbség mutatkozott továbbá a testsúlyban: az alacsony szénhidrát szakaszban a résztvevők 2.0 ± 2.1 kg-ot fogytak, a magas szénhidrát terhelés során viszont 2.6 ± 1.8 kg-ot híztak. Mivel a két csoport ugyanazokból az emberekből állt, a testsúly ingadozása nem volt sem „véletlenszerű”, sem „alkati”! (Schmidt et al, 2019)
A Virta Health nevű egészségügyi szolgáltató cég (lásd lejjebb) 2014 óta foglalkozik II-es típusú cukorbetegekkel. Ők egy egyéves követéses vizsgálatban tesztelték az általuk használt terápiás módszert. Ők olyan alacsony szénhidrátbevitelt engednek, amellyel étrendi ketózisban tartják a betegeiket, miközben a vércukoradataikat elemezve valós idejű, folyamatos betegkövetést biztosítanak számukra. A vizsgálatot 218 résztvevő csinálta végig, a kontrollcsoport a konvencionális diabetológiai ellátás szerint kezelt betegek egy csoportja volt. A kutatás három fő fókusza a HbA1c, a testsúly és a gyógyszerhasználat változása volt. Az eredmények azt mutatták, hogy az étrendi ketózis mellett a HbA1c 7,6-ról 6,3%-ra csökkent, a résztvevők átlagosan 14 kg-ot fogytak, a gyógyszerezés mértéke pedig (a metformintól eltekintve) 56.9 ± 3.1%-ról 29.7 ± 3.0%-ra csökkent. Az inzulint használók 94%-a csökkentette vagy elhagyta az inzulint, miközben a résztvevők semmilyen mellékhatásról nem számoltak be. A kontrollcsoport tagjai egyik mért adatban sem mutattak jelentős változást. (Hallberg et al, 2018)
A kutatást a honlapjukon grafikonos összefoglalóval is közzétették. Az ábra a konvencionális diabetológiai terápia és az Virta-féle kezelés egy évre előrevetített kimenetét veti össze. A konvencionális kezelés során számos anyagcsere-marker lassú leromlása tapasztalható.
Tapasztalatuk felveti a normál diabetológiai protokoll sikerességének átgondolását.
Ketoacidózis
A low-carb és ketogén étrend tehát számos kutatásban és személyes beszámolóban kiemelkedően jó és biztonságos eredményt produkál, ennek ellenére sok szakember élből elutasítja ezt a terápiás irányt. Ennek vélhetően az az oka, hogy az orvosok féltik a betegeket a túl alacsony szénhidrátbevitel okozta ketoacidózistól. Fontos tehát a ketózis és a ketoacidózis közötti különbséget tisztázni.
Az erős szénhidrátcsökkentés által kiváltott étrendi ketózis nem keverendő össze az I-es típusú diabéteszből ismert ketoacidózissal. Az igaz, hogy mindkét esetben jelentős ketontest-termelés figyelhető meg – a ketontesteket a máj termeli, amikor a szervezet számára kevés glükóz áll rendelkezésre –, ám a két állapot között jelentős különbségek vannak.
A ketózis egy természetes anyagcsere-állapot, amely akkor következik be, amikor a szervezet a vérben keringő glükózról és a májban és izmokban tárolt glikogénről (ami szintén glükóz) átáll a zsírokból derivált ketontestekre. Ez alacsony szénhidrát- és magas zsírtartalmú étrenden (étrendi ketózis) vagy koplalás során (böjti ketózis) alakul ki. Ilyenkor a vér ketonkoncentrációja és pH-ja a normál tartományon belül marad. Mint már kifejtettük, a ketózis a metabolikus egészség és a normál anyagcsere része, amit éppen az alacsony szénhidrátbevitellel és a rendszeres böjttel lehet edzeni.
Ezzel ellentétben a ketoacidózis egy kóros és életveszélyes állapot. Ilyenkor a vérben túl magas a ketontestek koncentrációja, a vér pH-ja pedig túl savassá válik. Ez számos tünetet okozhat: hányingert, hányást, hasfájást, szapora légzést, zavartságot, súlyos esetben pedig akár kómát vagy halált is. Ketoacidózis kialakulhat alkoholizmus vagy hosszas éhezés esetén is, ám a leggyakoribb kiváltó ok a kontrollálatlan cukorbetegség során kialakult túl alacsony inzulinszint.
A ketózis tehát a normál anyagcsererendszer része, a ketoacidózis pedig egy kóros és egy életveszélyes állapot. A kettőt nem szabadna összekeverni.
Orvosi szervezetek low-carb ajánlásai
A kutatási eredmények és személyes tapasztalatok tükrében az elmúlt 10 évben számos orvosi szakkollégium vezette be ajánlásai közé a szénhidrátbevitel csökkentését.
2016-ban az Egyesült Királyságban az NHS (National Health Service, a társadalombiztosító) bevezetett egy olyan digitális alkalmazást, amely a II-es típusú cukorbetegeket támogat a low-carb étrendre való átállásban. A programot Dr. David Unwin brit háziorvos és diabétesz-szakértő dolgozta ki és fogadtatta el, aki a terápiás szénhidrátcsökkentés ismert szakértője.
Az Amerikai Diabétesz Társaság 2019 konszenzus-jelentésében adott ki állásfoglalást arról, hogy II-es típusú diabétesz esetén a low-carb étrendet is ajánlani kell. „A glikémia [a vércukorszintek] javítására a cukorbetegek általános szénhidrátbevitelének csökkentése mutatta a legtöbb bizonyítékot. Ez a módszer alkalmas az egyéni igények és preferenciák kielégítésére, és különféle étrendekben is alkalmazható. […] Azon II-es típusú betegek esetében, akik nem tudják a kijelölt célértékeket tartani, vagy akiknél a vércukor gyógyszeres kezelésének csökkentése a prioritás, lehetséges opció az össz-szénhidrátbevitel csökkentése low-carb vagy very-low carb [ketogén] étrenddel.”
A Kanadai Diabétesz Társaság 2020-ban adott ki egy állásfoglalást, amely szerint I-es típusú diabéteszben bizonyos adatokban (HbA1C, külsőleg beadott inzulinszükséglet, vércukoringadozások és testsúly) jelentős javulás mutatkozott azon betegeknél, akik low-carb vagy very low-carb [ketogén] étrendet követtek. II-es típusú diabéteszben a low-carb étrend hatékony a fogyás és a jobb vércukorkontroll szempontjából, és csökkenti a vércukormérséklő terápiás beavatkozások szükségességét. A fogyás és a vércukorkontroll szempontjából más étrendek is hatékonyak lehetnek, de ezek mellett nem csökkent az antihiperglikémiás (vércukorcsökkentő) beavatkozások szükségessége, ami viszont önmagában is jelentős különbség.
Az Amerikai Szívgyógyászati Társaság 2022-es állásfoglalása szerint a II-es típusú cukorbetegeknél a nagyon alacsony szénhidráttartalmú étrendek a leghatékonyabbak az HbA1c és a gyógyszerigény csökkentésében.
Magyar ajánlások
Magyarországon az állami egészségügyben hivatalosan sehol nem ajánlják a terápiás szénhidrátcsökkentés módszerét. Egyes progresszív szemléletű orvosok esetleg utalnak a vegán vagy a paleolit étrendre, de nem a protokoll részeként, diabétesz esetén pedig a protokollal szembe megy az az orvos, aki nem napi hat étkezést és minimum 150 g szénhidrátot javasol.
A ketogén étrendről a Magyar Dietetikusok Országos Szövetsége 2021-ben kiadott ugyan egy állásfoglalást A ketogén terápia alkalmazása címmel, de ebben csak az epilepsziában való alkalmazásról írnak, a diabétesz kifejezés egyáltalán nem szerepel a dokumentumban.
A magyar magánegészségügyben elvétve találhatók szolgáltatók, akik szénhidrátcsökkentett elvek mentén dolgoznak ügyfelekkel. Jellemzőjük, hogy gyakran nem orvosok állnak az alkalmazott szakmai modell mögött. A Virta Healthhez hasonló szakmai hátterű cég még nem jelent meg amagyar piacon.
Néhány önjelölt „szakértő” kifejezetten nullszénhidrátos elvek mentén vállal cukorbeteg (vagy még súlyosabb) pácienseket – köztük néhányan kizárólag állati termékekből álló diéta mellett. Magunk sem a nullszénhidrátos étrenddel, sem a carnivore étrenddel nem értünk egyet – sőt, ez utóbbit daganatos betegségben potenciálisan veszélyesnek véljük.
Sok magyar beteg magyar szerzők blogjain vagy a könyvesboltok polcain találja meg magyar nyelven a szénhidrátkorlátozás különféle módszereit, legyen az vegán, low carb, low fat, ketogén vagy carnivore. Mi ezek közül a metabolikus étrendi protokollban leírt étrendet tartjuk optimálisnak, bár tény, hogy a cukorbetegek számára a nullszénhidrátos étrend még mindig előnyösebb, mint a túl sok szénhidrát.
A jól karbantartott diabétesz ismérvei
A betegeknek gyakran mondják, hogy „megfelelő kezeléssel a diabétesz karbantartható”, ám mivel a „karbantartottság” jelentése nem egyértelmű, sem a betegek, sem orvosaik nem tudják megítélni, hogy a szóban forgó kezelés valóban megfelelő-e. A diabétesz karbantartása pedig létfontosságú lenne: nemcsak a beteg napi életvitelének megkönnyítése miatt, hanem a szövődmények megelőzése miatt is.
A diabétesz-betegség akkor nevezhető „karbantartottnak”, ha a terápia során:
- javul a vércukor-kontroll;
- a túlsúlyos beteg lefogy;
- és a felírt gyógyszerek mennyisége nem haladja meg a szükséges minimumot.
Javul a vércukor-kontroll
Az étrend megfelelő összeállításának és időzítésének következtében a posztprandiális vércukorszintek várhatóan és ideálisan a 4-8 mmol/l ideális sávba kerülnek (de legalább is ebbe az irányba mozdulnak el). A csökkenés oka reggel és napközben az, hogy a beteg csak annyi szénhidrátot fogyaszt, ami ebbe a sávba „belefér”, este pedig eleve szénhidrátszegény étrendet választ. Ez az éhomi (éhgyomri) vércukorszint általános csökkenését fogja maga után vonni, hosszabb távon pedig a vércukorszintek átlagából számított HbA1c-érték is csökkenni fog. Az American Diabetes Association által kiadott javaslatnak megfelelően a beteg elkezd az egészségesnek számító 5%-os érték felé mozdulni.
A túlsúlyos beteg lefogy
Megváltozott étkezési szokásainak köszönhetően a túlsúllyal rendelkező beteg spontán módon fogyni kezd. Fontos kitétel, hogy ez kalóriacsökkentés nélkül is megtörténik, vagyis a betegnek nem kell „fogyóznia” ahhoz, hogy megszabaduljon a fölös kilóitól. A spontán fogyás addig tart, amíg a beteg el nem éri az ideális testsúlyát.
Fehérjehiányos vagy egyéb módon alultáplált emberek esetén paradox módon a megfelelő étrend következményeként súlynövekedés tapasztalható, de ez nem „hízás”! A beteg ilyenkor izomszövetet épít, és addig gyarapodik, amíg el nem éri a számára optimális testsúlyt.
A felírt gyógyszerek mennyisége nem haladja meg a szükséges minimumot
Mivel a cukorbetegek közel 95%-át a II-es típusú betegek jelentik, akiknek a betegség során egy ideig még működött vagy még most is működik a hasnyálmirigyük, náluk az optimális sávban maradó vércukorszinthez elvileg nem lenne szükség gyógyszerezésre. Az elv szerint annyi szénhidrátot ehetnek, amitől a vércukrok 7 mmol/l alatt marad. Ahogyan a szénhidrátanyagcsere rendeződik, és az inzulinreceptorok érzékenyebbé válnak, idővel vélhetően még növekedni is fog az organikusan tolerálható szénhidrát mennyisége.
A gyakorlatban azonban az azonnal rendeződő vércukorszint nem garantált, mint ahogy az sem, hogy a beteg alacsonyabb szénhidrátbevitel mellett soha többé nem lépi át a 7 mmol/l-es szintet. Ilyenkor további természetes és mellékhatásmentes módszerekkel lehet szabályozni a vércukorszint kilengéseit: evés előtti vagy utáni mozgás, szénhidrát utolsó fogásként való fogyasztása, étrendi kiegészítők. Amennyiben ezek sem segítenek, szükséges lehet a gyógyszeres korrekció. Ez vélhetően az esetek elenyésző kisebbségét jelenti, ám az általánosan alacsonyabb vércukorszintek miatt még ekkor is jelentősen kevesebb gyógyszerre lehet szükség, mint amit a beteg és kezelőorvosa a konzervatív terápia során megszokott. Ezért a metabolikus protokoll mindenképp a normál gyógyszerdózis csökkentését vonja maga után – ideális esetben pedig a teljes gyógyszermentességhez vezet. Ez a szájon át szedett gyógyszerekre éppúgy vonatkozik, mint a külsőleg adagolt inzulinra.
Az angol szakirodalomban a gyógyszer-csökkentést de-prescribing-nak nevezik. Diabéteszben ez a szakkifejezés a normalizálódó vércukorszintre ható gyógyszerek adagolásának rugalmas csökkentését vagy elhagyását jelenti. Ez lehet szakaszos vagy azonnali, pl. a hypoglikémia esélyét csökkentő hatóanyagokat már az új étrend első napjától korlátozni kell. Mivel a magyar orvosképzésben és diabetológiai ajánlásokban nem találtunk a gyógyszercsökkentést összefoglaló anyagot, az alábbiakban néhány angol nyelvű forrást teszünk közzé.
Cucuzzella és kollegái áttekintésükben a leggyakoribb II-es típusú diabéteszre szedett gyógyszereket sorolják fel, és jelzik, hogy a szénhidrátcsökkentett étrendi váltás során melyiket mikor és hogyan kell csökkenteni. A legfontosabb változások az alábbi hatóanyagokra vonatkoznak: inzulin, szulfonilureák, SGLT2-gátlók, vérnyomáscsökkentők és vízhajtók. A dokumentum linkje… (Cucuzzella et al, 2021)
A British Journal of General Practice cikkében több ismert szakértő ad konkrét tanácsokat azzal kapcsolatban, hogy 130 g alatti szénhidrátbevitelnél bizonyos diabétesz-gyógyszerek szükségtelenné vagy veszélyessé válhatnak, míg mások nem okoznak gondot. A szerzők konkrét hatóanyagokra lebontva tekintik át a szénhidrátcsökkenésben javasolt módosításokat. A dokumentum linkje… (Murdoch et al, 2019)
Hasznos összefoglaló Fraser és munkatársainak cikke, amelyet a lent hivatkozott folyóirat oldaláról tölthetnek le bejelentkezett felhasználók. (Fraser et al, 2022)
Szintén jó áttekintést ad dr. Andreas Eenfeldt és dr. Michael Tamber 2022-es összefoglalója, amelyet Starting low carb or keto with diabetes medications címmel tettek közzé az általuk alapított, közismert dietdoctor.com weboldalon. Tovább a cikkre…
Hangsúlyozzuk, hogy ezek az összefoglalók nem a laikus betegeknek, hanem az orvosaiknak szólnak! A gyógyszerezését ne próbálja egyedül beállítani! Ha az orvosválasztás nehézséget okoz, az alábbi linkeken magyar orvosokat is megtalálhat:
- A Dietdoctor.com honlapja https://www.dietdoctor.com/low-carb/doctors
- A Society of Metabolic Health Practitioners honlapja https://thesmhp.org/directory/
A metabolikus terápia hosszabb távú hatásai
A fenti életmódbeli változások két fontos következményét szeretnénk még kiemelni. Az egyik a minden értelemben csökkenő teher a betegen. A jól karbantartott diabétesz esetén a betegnek jelentősen kevesebbet kell foglalkoznia a betegségével: felszabadul az állandó vércukorméregetés és gyógyszerezés feladata alól, megszabadul egy sor tünettől és szorongástól a szövődményekkel kapcsolatosan, az élete pedig olyan tapasztalatokkal bővül, amelyekről már rég lemondott (pl. esztétikus külső, normál méretű ruhatár, sportolás). Ezek a dolgok az egyén szintjén óriási jelentőségűek lehetnek.
A metabolikus terápia másik hozadéka, hogy az egészségügyi ellátórendszeren is csökken a nyomás. A beteg már rövid távon is kevesebb gyógyszert, orvosi vizitet és kontrollt igényel, és mivel csökken a komplikációk és szövődmények esélye, az elmaradó beavatkozások hosszabb távon a teljes ellátórendszert jelentősen tehermentesítik. David Unwin érvelése ugyanezen alapult, amikor „belobbizta” az Egyesült Királyság társadalombiztosító rendszerébe a programját: egy diabéteszes beteget jelentősen olcsóbb étrenddel remisszióba hozni, mint élethosszig fizetni a gyógyszerezését és a további kezeléseit. Ilyen értelemben a diabétesz valódi kezelése tehát az, ha a beteget – a lehetőségeihez mérten – maximálisan sikerül kivonni az egészségügyi ellátórendszerből.
Böjt
A hivatalos magyar diabetológiai ajánlások már elvi szinten is kizárják a böjtölést, hiszen a betegeknek naponta hatszor kell enniük – ami gyakorlatilag azt jelenti, hogy az ember reggeltől estig eszik. A diabéteszes betegeket orvosaik a „behipózástól”, illetve a ketoacidózistól való félelem miatt is eltiltják a böjtöléstől. A már idézett étrendi kutatásokból és a metabolikus rugalmasság elvéből ugyanakkor az következik, hogy a vacsora kalória- és szénhidrát tartalmának csökkentése és a napi 12 órás koplalás nemcsak nem ártalmas, hanem hasznos és szükséges is. Itt tehát csak a protokollal való némi szembemenéssel érhetünk el valós eredményeket.
Azt már tudjuk, hogy a 12 óránál hosszabb böjtölés hasznos a normál népesség számára. Azonban mint kiderült, a koplalás nemcsak az egészséges népességnek hasznos, hanem kifejezetten a cukorbetegeknek is. Ezt számos kutatás támasztja alá – és nemcsak a II-es típus, hanem az I-es típus esetében is. Az alábbiakban néhány diabéteszre kihegyezett kutatásra hozunk néhány példát.
Egy kis metaelemzésben a böjtölés diabétesz-megelőző hatását mutatták ki. Az elemzők 5 kutatást találtak, amelyek az időszakos böjt (intermittent fasting, IF) hatásait vizsgálták. Ezek közül 3 kutatás mutatta ki, hogy a böjtölés pozitív hatással van a testsúlyra és egyéb kockázati tényezőkre. Két kutatásban a szívbetegség (koronaér-betegség) gyakoriságának és a diabétesz diagnózis esélyének csökkenését tapasztalták. Vagyis aki rendszeresen böjtöl (koplal), annál kisebb eséllyel alakul ki cukorbetegség. (Horne et al, 2015)
Egy 2021-es metaelemzés az időszakos böjtölés hatását vizsgálta kifejezetten II-es típusú cukorbetegek kapcsán. 7 kutatást találtak alkalmasnak, amely összesen 338 résztvevőt fedett le. A napon belüli időszakos böjtölés 20-52 hetes távlatban áltagosan 1,89 kg fogyást okozott a normál étrendhez képest, ám a HbA1c-ben a kutatók nem tapasztaltak számottevő javulást. (Borgundvaag et al, 2021)
Egy 12 kutatást elemző 2022-es metaanalízis az időszakos böjtölés és a ketogén étrend hatását vizsgálta II-es típusú cukorbetegeken. Megállapításuk szerint mind az időszakos böjtölés, mind a ketogén étrend fogyaszt és javítja a vércukorkontrollt, így mindkettő hatásos a II-es típusú diabétesz előfordulásának és súlyosságának csökkentésében. Az elemzés kimutatta, hogy az időszakos böjt csökkenti mind a testsúlyt, mind a HbA1c-t; bár a kalóriakorlátozó („fogyókúrás”) diétákkal összehasonlítva nem mutatott szignifikáns különbséget. Az összevont eredmények azt is sugallták, hogy az időszakos böjtölés a kontrollcsoporthoz képest szignifikánsan csökkentette a BMI-t. A bizonyítékok azt is kimutatták, amit az időszakos böjtölést folytató nők számára kissé frusztráló tud lenni: férfiak esetében az időszakos böjtölés nagyobb súlycsökkenést hozott. (Zaki ez al, 2022)
Egy 2021-es merész kutatásban 30 főt állítottak koplalásra, akik közül 20 fő I-es típusú diabéteszes volt, 10 fő pedig nem volt cukorbetegek. A résztvevők biztonsága érdekében úgynevezett patient-led kísérletet terveztek, vagyis a kísérlet során nagyban támaszkodnak a résztvevők visszajelzéseire. Az egyhetes bentlakásos kísérletben a napi étkezés mindössze ¼- ½ liter csontlé és ugyanennyi zöldséglé volt, ami összesen nem haladta meg a napi 400 kalóriát. A súlyos kalóriakorlátozás ellenére a kísérletet a 20 cukorbeteg közül 19 végig csinálta (a kiesett személy hátfájásra és fontos munkahelyi eseményekre hivatkozva lépett ki a kísérletből). Egyetlen betegben sem alakult ki ketoacidózis, illetve eszméletvesztés. A glükózról ketontestekre való átállás stabil vércukorértékek mellett történt: az átlag vércukorszintek 4.9 ±1.5 és 7.5 ±2.3 mmol/L között maradtak. A napi inzulinadag átlaga 24.4 (3-50) egységről 7.6 (0-26.7) egységre csökkent. A testtömegindex, illetve más tünetek és kockázati tényezők hosszú távú javulást mutattak. A böjttel kapcsolatos mellékhatások mind átmenetinek bizonyultak, bár a diabéteszes csoportban kissé gyakoribbak voltak, mint a kontrollcsoportban. A leggyakoribb mellékhatás az izomfájdalmak, az általános fáradtság és a fejfájás volt. A kutatók megállapították, hogy egy hétnapos böjt I-es típusú diabéteszben is kivitelezhető, biztonságos és hasznos. (Berger et al, 2021)
A diabétesz és böjt viszonyát gyakran vizsgálják a Ramadan kapcsán. A Ramadan a muszlimok böjti hónapja, amikor a hívők egész nap koplalnak (sokan még vizet sem isznak), és naponta csak egyszer esznek – élettani szempontból nem túl előnyös módon – sötétedés után. (Ez az időszakos böjtök közül az OMAD, one meal a day módszerének felel meg: kb. napi 20-22 óra böjt után 2-4-órás étkezési ablakkal.) A vallási szabályok szerint a betegek elvileg ugyan mentesülnek a koplalás alól, de a diabéteszes hívők nem szokták igénybe venni ezt a felmentést, így Ramadankor ők is koplalnak, és csak Iftarkor (a böjt esti megtörése) esznek – nagyon sokat. Orvosi szempontból mindenképpen érdekes és tanulságos, hogy vajon mi történik ilyen körülmények között a cukorbetegekkel.
Tahapary és munkatársai 28 kutatást foglaltak össze, amelyek közel-keleti, afrikai és ázsiai II-es típusú diabéteszben szenvedő muszlimokat vizsgáltak. Ők is megállapították, hogy a II-es típusú diabétesszel küzdő muszlimok többsége valóban tartja a Ramadant. A Ramadan során a következő pozitív eredményeket találták: a koplalás hatására az éhomi vércukorszint 0,8 mmol/l-rel, a HbA1c 0,27%-kal csökkent. A vérlipidek is kedvező javulást mutattak: az össz-koleszterin 12,88 mg/dL, az LDL-C 4.42 mg/dl, a HDL-C 1,09 mg/dL, a triglicerid 2,47 mg/dL-es csökkenést mutatott. Csökkentek továbbá a testméreteket leíró adatok. A hipoglikémiás esetek száma aránylag alacsony maradt, és ami talán a legfontosabb: egyetlen kutatás sem számolt be halálos kimenetű hipoglikémiás rohamról. (Tahapary et al, 2020)
Úgy tűnik tehát, hogy cukorbetegség esetén egyáltalán nem áll a beteg érdekében, hogy eltiltsák a böjtöléstől. A koplalás természetes képességének visszaállítása a diabéteszes emberekben is előnyös változás, amely az anyagcsere rugalmasságának helyreállását szolgálja. Ezzel kapcsolatban a szakmának érdemes lenne módosítania a jelenlegi protokollt, és tágítani a betegek lehetőségeit a saját gyógyulásukra.
Ha Ön cukorbeteg, és még sosem böjtölt, kövesse a Böjt menüpontban leírt tanácsokat.
Alvás
A diabétesz legjelentősebb veszélyfaktorai között általában a túlsúlyt, a családi terheltséget és a testmozgás hiányát szokták felsorolni, az viszont kevéssé ismert, hogy a nem kielégítő alvás is veszélyfaktor.
Az alvás fontossága nem meglepő annak fényében, hogy az alvás közvetlen hatással van a glükózanyagcserére. A kialvatlanság még egészséges emberben is inzulinrezisztenciát, csökkent glükóztoleranciát és fokozott étvágyat vált ki. Ez az oka, hogy a kialvatlanság már egyetlen éjszaka után is megemeli a vércukorszintet, az életvitelszerű alváshiány pedig felgyorsítja a diabétesz kialakulását vagy a már meglévő betegség progresszióját (további romlását).
Ha tehát ön diabéteszben szenved, érdemes tudomásul vennie, hogy a kielégítő alvás a kezelés része. Az alvással kapcsolatos konkrét tennivalókat az Alvás menüpontban fejtettük ki. A következőkben néhány metaelemzés kivonatát teszünk közzé, amelyek a cukorbetegségben érdekes legfontosabb megállapításokat összegzik.
Egy 15 vizsgálatot felölelő metaelemzésben II-es típusú cukorbetegek alváshosszát vizsgálták. A vizsgálatokból egy U-görbe rajzolódik ki: nemcsak a túl kevés alvás lehet, probléma, de a túl sok alvás sem tesz jót. A túl rövid alvás (4-6 óra) átlag 0,23%-kal, a túl sok alvás (8-nál több óra) pedig átlag 0,13%-kal magasabb HbA1c szintet okozott, a rossz minőségű alvás pedig átlagosan 0,35%-kal rontotta le a HbA1c szintet. (Lee et al, 2017)
Hasonló összefüggést mutatott Shan és kollegái metaelemzése, amelyben kifejezetten az alváshossz és II-es típusú diabétesz kialakulása közötti kapcsolatot elemezték 11 kutatás alapján több mint 18 000 II-es típusú cukorbetegen. Ők szintén egy U-görbét találtak, ahol a diabéteszkockázat 7-8 óra alvásnál volt a legalacsonyabb. Az ennél hosszabb vagy rövidebb alvás szignifikánsan növelte a II-es típusú diabétesz kialakulásának vagy progressziójának kockázatát. A 7 óra alvással összehasonlítva az összesített relatív kockázat 1,09 volt minden egyes órával kevesebb alvásra vetítve. Mint megállapították, a jó alvás fontosságát hangsúlyozni kéne a diabetológiai kezelésben és megelőzésben. (Shan et al, 2015)
Mostafa és kollegái egy metaelemzésben az alváshosszt, a késői kronotípust („éjjeli bagoly” életmódot), az inszomniát (álmatlanság), az obstruktív alvási apnoét (az éjszakai orrdugulás vagy a torok elzáródása), a napközbeni szunyókálást és az éjjeli műszakos munkát vizsgálták, valamint ezek összefüggéseit a II-es típusú diabétesz gyakoriságával és a vércukorszint változásaival. A több mint 20 000 fős minta alapján végzett elemzésük szerint a rövid alvás növelte a betegség romlásának kockázatát (de náluk a túl hosszú alvás érdekes módon nem). A rövid alvás itt is növelte a prediabétesz II-es típusú diabétesszé fejlődését. Az inszomnia és az éjjeli műszakos munkarend fokozta a II-es típusú diabétesz kialakulásának esélyét. (Mostafa et al, 2022) Ha tehát Ön prediabéteszben vagy már kialakult cukorbetegségben szenved, és éjjeli vagy váltakozó műszakbeosztásban dolgozik, ideje rendeznie az életvitelét, és visszatérnie a népesség nappal ébren lévő, éjjel alvó tagjai közé.
Az alvászavarok témájában 2016-ban is készült egy hatalmas metaelemzés, amelyben 36 kutatást néztek át, melyek több mint 1 millió embert érintettek. A kutatók azt találták, hogy a nem megfelelő alvás ugyanolyan rizikófaktor, mint a klasszikus rizikófaktorok, pl. elhízás, mozgáshiány vagy családi terheltség. Cukorbetegség esetén az alábbi alvási szokások egyértelmű diabétesz rizikófaktorok: 6 óránál kevesebb és 8 óránál több alvás, inszomnia, obstruktív alvási apnoé és felborult alvásrend. A kutatók a kialvatlanságot olyan jelentős kockázati tényezőnek találták, hogy szerintük az alvásminőséget a normál diabetológiai szűrés részeként kellene ellenőrizni. (Anothaisintawee et al, 2016)
A hatás amúgy kétirányúnak látszik: nemcsak a rossz alvás fokozza a diabéteszt, de a diabétesz maga is rontja az alvásminőséget. Egy metaelemzésben 22 kutatás alapján megállapították, hogy az I-es típusú diabétesz rossz alvásra és obstruktív alvási apnoéra hajlamosít. Gyerekek esetén a betegség átlagosan 26,4 perccel rövidebb alvással járt. A felnőtteknél nem volt eltérés az alvási időben, de ők rosszabb alvásminőségről számoltak be. A vércukorkontrollban is eltérések mutatkoztak: a 6 óránál többet alvó felnőttek HbA1c szintje alacsonyabb volt a 6 óránál kevesebbet alvókénál; a jobb alvásról beszámolóknak szintén jobb volt ugyanezen értékük. Obstruktív alvási apnoéról az érintettek 51%-a számolt be, a közepes és súlyos apnoés betegek pedig magasabb HbA1c értékeket mutattak. (Reutrakul et al, 2016) Úgy tűnik, az alvás rendbetétele két irányból – megelőzésként és terápiás beavatkozásként – is javíthatja a cukorbetegség súlyosságát.
Mozgás
Mint a Mozgás menüpontban már kifejtettük, az evés előtti vagy utáni mozgás a vércukorkontroll gyors, egyszerű és mellékhatásmentes eszköze, amely az azonnali gyógyszercsökkentés szolgálatába állítható. Amikor az izmok aktivitás közben összehúzódnak, a sejtek inzulin nélkül is képesek a vérből közvetlenül felvenni a glükózt. Ez az oka annak, hogy evés után a mozgás igen jól képes csökkenteni a vércukorszintet. A mozgás hatására a következő kb. 24 órában megnő az inzulinérzékenység, így az izomsejtek jobban fel tudják használni a rendelkezésre álló inzulint.
A testmozgás azonban nemcsak rövid távon segíthet a vércukorszint csökkentésében. Aki rendszeresen aktív, annak a HbA1C-értékét is csökkentheti. Az alábbi néhány elemzésből kiderül, mennyi pozitív hatása van a rendszeres sportnak, illetve némi iránymutatást is nyerhet arra nézve, hogy milyen fajta edzést érdemes választania. Kiemelnénk azt is, hogy a sport nemcsak II-es típusú diabéteszben, de az I-es típusban is ugyanúgy hasznos.
Egy II-es típusú diabéteszes betegeket vizsgáló kutatásban a sport hatását mérték a HbA1c, illetve a BMI (testtömegindex) tükrében. 14 kutatást válogattak be, ahol az alanyok legalább 8 héten át sportoltak, de eleve kizárták a gyógyszeres beavatkozást használó kutatásokat, nehogy a gyógyszer okozta javulást a mozgásnak tudják be. Azt találták, hogy az edzés okozta HbA1c csökkenés elégséges volt a diabéteszes komplikációk megelőzéséhez. Nem találtak ugyanakkor szignifikáns változást a testtömegindexben. (Boulé et al, 2001) A fogyás hiánya adódhatott a több izom jelentette nagyobb testsúlyból, ami a zsírból való fogyás mellett is csökkenti a súlyvesztést, de lehet, hogy az a népi bölcsesség dőlt meg, mely szerint a rossz étrendet „le lehet mozogni”.
Egy spanyol metaelemzésben a különféle edzésmódszerek hatásosságát hasonlították össze II-es típusú diabéteszes betegeknél. A kimeneti értékek a kapilláris glükóz (a megszokott ujjbegyes önmérés), a 3-5 percenként vett CGM-es mérés és a HbA1c értékek voltak. Négy modalitást vetettek össze: az aerób edzést (nagy izmokkal végzett, lihegést és fokozott pulzust kiváltó), az ellenállásos edzést (erősítés), a Combót (az aerob és az erősítés kombinációja), valamint a HIIT-et (magas intenzitású intervallumos edzés). A legjobb eredményeket a Combó edzésmódszer hozta, de ehhez rendszeres és megfelelően erőteljes edzésre volt szükség – a sétálgatás és pár guggolás a parkban vélhetően nem elég. (Llopiz et al, 2015)
Az edzés fajtájára vonatkozó vizsgálódások során egy 37 kutatást befoglaló metaelemzés szintén II-es típusú diabéteszeseket elemzett, ahol 2 208 beteg tapasztalatait összegezték. A HbA1c szintet tekintve itt is az aerob és erősítő gyakorlatok kombinációja hozta a legszignifikánsabb csökkenést. Ebben az összegzésben sem találtak jelentős különbséget az aerob és erősítés jellegű edzések között fogyás tekintetében. (Pan et al, 2018)
A „mennyit?” kérdésre adott választ egy 2011-es metaelemzés, amelyben 47 klinikai vizsgálatot elemeztek összesen 8 538 II-es típusú diabéteszben szenvedő beteggel. Ők is azt találták, hogy a HbA1C értéket az aerob mozgás, ez erősítés vagy mindkettő kombinációja csökkentette jelentősen. Ami az edzés hosszát illeti, a heti 150 percnyi vagy még több edzés jelentősebb csökkentést hozott, mint az ennél kevesebb edzés – de csak abban az esetben, ha a sportolást megfelelő étrendi változás is kísérte. (Umpierre et al, 2011) Vagyis megint csak az derült ki, hogy diabétesz esetén elkerülhetetlen az étrendi változás.
Ami az I-es típusú diabéteszes betegeket illeti, ők sem dőlhetnek hátra a kanapén: egy 2017-es metaelemzés szerint az edzés felnőtteknél javított a betegség súlyosságán a testtömeg és a BMI, a VO2max értékek (a test által maximálisan felvehető és szállítható oxigén mennyisége, ami a kardiovaszkuláris edzettség egyik legjobb mutatója) és a LDL koleszterin tekintetében. A sportolás hatására a beteg gyerekeknél jelentősen csökkent a szükséges inzulinadag mennyisége, a derékkörfogat (szintén a fogyás egyik jele), valamint az LDL koleszterin és a trigliceridek aránya. (Ostman et al, 2017)
Mindezt persze már sokszor hallhatta, ám kifejezetten a cukorbetegség szemszögéből vizsgálva is az derül ki, hogy jobban jár az, aki rendszeresen legalább heti 2,5 órán át részben kardiózik, részben pedig saját testsúllyal vagy súlyzókkal erősít.
Aki azonban eddig még nem sportolt, vagy megváltoztatja a gyógyszeradagját, annak érdemes résen lennie, mivel az edzés a fentiek miatt csökkentett szénhidrátbevitel mellett esetenként váratlanul nagy vércukorszint csökkenést okozhat! A metabolikus protokoll első napjaiban vagy heteiben ezért jobb kihagyni a mozgást a napirendből, és fokozatosan, mérésekkel kísérve vezetni be. Ha választani kell, inkább a túl magas vércukorszint veszélyét válassza, mivel az egy-két esetet tekintve messze nem okoz akkora veszélyt, mint egy „behipózás”.
Étrendi-kiegészítők
Diabetológiai protokollunk kifejezetten az étrend időzítésének és összetételének megváltoztatásával éri el a diabétesz javulását, így elvileg speciális kiegészítőket nem igényel. (Ez nem vonatkozik azokra a termékekre, amelyeket az Étrend-kiegészítők menüpontban általánosságban, a diagnózisoktól függetlenül is felsorolunk. Ezeket mindenkinek szedni kellene.) Ám ha a vércukra az étrendi beavatkozás ellenére is makacsul „ellenáll”, és nem sikerül 7 mmol/l alá vinni, érdemes lehet további étrendi kiegészítőket felhasználnia – legalább addig, amíg nem javul valamelyest a vércukorkontrollja.
A kifejezetten diabéteszben javasolt étrendi és egyéb kiegészítőket rengeteg metaelemzés vizsgálja, ezeket mind összefoglalni egy külön szakdolgozatnyi anyag lenne, így a teljesség igénye nélkül csak néhány egészen friss összefoglalót említünk meg.
II-es típusú diabéteszben egy 2011-es metaelemzés az alábbi anyagokat találta hasznosnak: C és E vitamin, α-liponsav, melatonin (normál dózis), vöröspenész (fermentált rizs formájában használatos a kínai orvoslásban, hatóanyaga a lovasztatinhoz hasonló), emodin (az Aloe vera and Rheum officinale kivonata), astragalus (kínai csüdfű, baktövis), illetve Cassia fahéj (a boltokban kapható ceyloni fahéj is jó lehet a célra, de a legtöbb kutatás a Cassia fehéjat vizsgálta). (Lee at al, 2011) (A fahéj kapcsán figyelni kell a termék kumarin-tartalmára: ha túl sokat fogyasztunk belőle, mérgezést okozhat. Szintén nem árt tudni, hogy a fahéj erőteljes kiegészítő, ezért hipoglikémiát is okozhat.)
Egy 2022-es összefoglaló 9 537 cikk és 119 kutatás alapján az alábbi 9 kiegészítőt javasolja: króm, Q10 koenzim, omega-3 tartalmú olajok, C, D és E vitamin, alfa-liponsav, szelén és cink. Ezek közül a króm, a Q10 koenzim, a C és E vitamin javította szignifikánsan a vércukorkontrollt. (Kim et al, 2022)
Egy 2023-as összefoglaló – változó hatékonysággal – az alábbi kiegészítőket találta hatékonynak: króm, K és E vitamin, vanádium, niacin (B3 vitamin) és E vitamin. (Xia et al, 2023)
Érdemes külön kiemelnünk a D-vitamin fontosságát, amit kutatások százai támasztanak alá. Egy 2018-as metaelemzés szerint a D-vitamin szupplemetáció emelte a szérum 25(OH)D (a D vitamin prohormonja, a teljes D-vitaminszintre utal) szintjét, és csökkentette az inzulinrezisztenciát. Ez a hatás kiemelten jelentkezett a rövid ideig tartó nagydózisú kiegészítés során, főként az alábbi paraméterekkel leírható betegeknél: nem elhízott, közel-keleti, D-vitamin hiánnyal küzd és igen jó az alap vércukorkontrollja. (Li et al, 2018)
A D vitamin nemcsak kialakult betegség esetén, hanem már prediabéteszben is véd a II-es típusú diabétesz ellen, és segít a prediabéteszes állapot visszafordításában. Ez a védőhatás is csak nem elhízott betegekben figyelhető meg. (Zhang et al, 2020) Ha tehát Ön el van hízva, többszörösen romlanak az esélyei, és mindenképpen fontos rendeznie a testsúlyát.
A cinket, D-vitamint, omega-3 olajakat, és C és E-vitamint kiemelő 2020-as elemzés szerint ezen anyagok közül szintén a D-vitamin tűnt a legjobban alátámasztottnak a HbA1c, az éhomi vércukorszint és a HOMA-IR mutatók javításában. (Kazemi et al, 2020) Ha tehát vércukorgondjai vannak, érdemes jelentős D vitaminkiegészítést használnia.
Az ígéretes hatóanyagok között említést érdemel továbbá a glicin. A glicin a legegyszerűbb és legfontosabb aminosav az emberben. Elsősorban a májban és a vesében keletkezik, és kollagén, kreatin, glükóz és purin előállítására szolgál. Részt vesz az immunműködésben, a gyulladáscsökkentő folyamatokban és az antioxidációs reakciókban is.
A glicint már étrendi protokollunkban is ajánlottuk, mivel ez az édes aminosav nagyszerűen használható cukor helyett. Édes ízén túl azonban egyéb hasznát is vehetjük. A metabolikus szindrómában szenvedő személyeknél ugyanis a vér glicinszintje eleve alacsonyabb, mint az egészségeseknél. A vér glicinkoncentrációja egyenes arányban áll az inzulinérzékenységgel, és fordított arányban az inzulinrezisztenciával. Az életmódváltás, a sport, a fogyás vagy a metabolikus szindróma tüneteit javító gyógyszerek, illetve a glicinfogyasztás ugyanakkor növelik a keringő glicinkoncentrációt, ami növeli az inzulinérzékenységet. (Imenshahidi et al, 2022) Ezen túl a glicin eseti alkalmazáskor is erős vércukorcsökkentő hatással is rendelkezik. Így a külsődleges glicinpótlás önmagában is egy egyszerű és hatékony módszer lehet a metabolikus szindrómás betegek kezelésére.
Személyes gyógyulás-történetek
Az alábbi személyekről szóló összefoglalókat nem bizonyítéknak szánjuk, hanem inspirációnak. Ugyanakkor nem egyedi esetekről van szó: az interneten és a szakirodalomban számtalan hasonló beszámoló található. E történetek érdekessége, hogy homlokegyenest ellentétes étrendek is vannak közöttük, ám az egyéni betegek mégis jobban lettek tőle.
Richard K. Bernsteint 1946-ban, 12 évesen diagnosztizálták I-es típusú cukorbetegséggel, és már fiatal korában súlyos komplikációkkal küzdött. Ekkoriban vette kézbe a betegségét. Rendszermérnökként módszeresen akart eljárni, ezért beszerzett magának egy vércukormérő készüléket. Ilyen eszköz akkoriban csak orvosoknak járt kórházi használatra, így valószínűleg ő volt az egyik első cukorbeteg, aki napi szinten nyomon követte a vércukorszintjét. Úgy gondolta, hogy a vércukrát nem az emeltebb, „diabéteszes szinten” belül kellen tartania, hanem az egészséges emberekre vonatkozó tartományban. Megfigyelte, hogy ez akkor sikerül, amikor csak kevés szénhidrátot eszik, és kis adag inzulint adagol hozzá. (A kis adag inzulin egyben azt is garantálja, hogy a vércukorszint ne essen le túl hirtelen, ezzel elkerülhető a „behipózás”.) A megoldás számára egy napi 30 g szénhidrát tartalmú ketogén étrend lett, amit 4 óránként 3 étkezés formában osztott be. (A fehérje- és zsírbevitelre nem adott meg korlátozást.) Többször próbált publikálni a tapasztalatairól, de az orvosi folyóiratok arra való hivatkozással nem fogadták be a cikkeit, hogy nem volt orvos. 45 éves korában (!) felvételizett az Albert Einstein College of Medicine-be, és endokrinológus végzettséget szerzett. Több könyvet írt, napjainkban (2023) 88 évesen is betegeket kezel, sportol, előadásokat és Youtube konzultációkat tart. A Diabetes Solution című könyvéből itt olvasható egy fejezet, amely a „kis számok törvényeként” elhíresült elméletét írja le (kevés szénhidrát + kevés inzulin = kevés hibalehetőség).
Andrew Bergernél 3 éves korában diagnosztizáltak I-es típusú cukorbetegséget. A betegség konzervatív kezelése során sok éven át túlsúllyal és állandó vércukilengésekkel küzdött. 2018-ban megváltoztatta az életmódját: áttért a carnovire étrendre, fogyni kezdett, HbA1c értéke 7,8-ról 4,9-re, napi inzulinadagja 60 egységről 9-re csökkent, súlyosbodó retinopátiája (a cukorbetegség szemet érintő szövődménye) magától javulni kezdett. Mint mondja, jelenleg „normális életvitelt” folytat.
Instagramoldala: https://www.instagram.com/type1berger/
Interjúja Ken Berry carnivore orvossal: https://youtu.be/pNoQX4hLeUA
Marty Kendall ausztrál mérnök egész származási családja II-es típusú diabétesszel küzdött, a felesége pedig I-es típusban szenvedett, amikor összeházasodtak. Marty mindkettőjük érdekében kezdett el az étkezéssel egyre komolyabban foglalkozni, mérnökként a számokra és a mérési eredményekre támaszkodva. Elmélete szerint az ételeket az általuk kiváltott inzulinválasz alapján kell kiválasztani. (Erről itt találhat egy rövid összefoglalót.) Ám mivel ez a megközelítés egy túl alacsony fehérje-tartalmú étrend felé vezet, ahol az ember nem kapja meg a megfelelő mennyiségű tápanyagot, bevezette a nutrient density (tápanyagsűrűség) és a satiety (jóllakottság) fogalmait. Vagyis olyan alacsony inzulinválaszt kiváltó ételek kell ennünk, amelyekben sok a tápanyag, és amelyek megfelelően jóllakatnak.
Az étrendi váltás következtében mindketten jelentősen lefogytak, a felesége napi inzulinigénye megfeleződött. Mára Kendall ismert szakértő, könyvet írt, honlapját és oldalait ezrek követik.
Holnapja: optimisingnutrition.com
Jane MacDonaldot 35 éves korában diagnosztizálták I-es típusú diabétesszel. A családja fokozottan terhelt volt: két unokaöccse, az apai nagyanyja és a bátyja is cukorbetegek voltak. 20 évig kezelték konvencionális módszerekkel. Állandóan frusztrált volt, mert a cukra soha nem volt a célértékeken belül, és folyamatosan rettegett a betegség szövődményeitől. Egyszer egy ismerősétől hallott a Low Carb Down Under nevű ausztrál szervezet előadásairól. Néhány előadást meghallgatva megkérdezte endokrinológusa véleményét a low carb étrendről. Az orvos azt mondta, hogy ki lehet ugyan próbálni, „de nem fenntartható”. Jane ekkor áttért a low-carb étrendre. Lefogyott, HbA1c értéke 8-ról 5,3-ra csökkent. Az alábbi ábrát egy előadásában tette közzé:
A FreeStyle Libre CGM-eszköz eredményein a piros sáv a vércukor alsó-felső határértéke, a szürke pöttyök az egyes mérések értékei, a kék vonal pedig a mérések átlaga. A konzervatív kezelés során az átlag egyetlen alkalommal sem érte el a célsávot, az étrendváltása után viszont szinte végig a célzónában volt. „Set up to fail” (A kudarcba küldtek) – fogalmazta meg csalódottan tapasztalatait a két évtizeden át tartó konzervatív kezelésről. Tudatosan próbál nem keserű lenni amiatt, hogy mindezt nem az orvosától hallotta 20 évvel korábban. Előadása a gyógyulásáról: https://youtu.be/3SIdbFT8xYY
Debra Scott 2017-ben kapott II-es típusú diabétesz diagnózist, miután meggyőzte magát, hogy a refluxa és a többi aggasztó tünete nem írható kizárólag a menopauza számlájára. Egyből gyógyszerre állították, de mivel az édesanyján látta, hogy mennyit szenvedett ugyanezzel a betegséggel, ő inkább más módszert választott. Az interneten rákeresett a reversing diabetes (diabétesz visszafordítása) kifejezésre és eljutott a diabetes.co.uk honlapra (ez nem a hivatalos angol diabetológiai társaság honlapja, hanem egy független szakérttők által indított for profit oldal). Itt a szénhidrátcsökkentésen kívül számos történetet talált angol és külföldi betegekről, akik meggyógyultak. A gyógyult betegek egyik fő tanácsa ez volt: „Kerülje a hivatalos étrendi ajánlásokat!” Átállt a low-carb irányzatra. Korábban napi 300 g szénhidrátot evett, a jelenlegi étrendje néha napi 20 g alatt van. Mérni kezdte, hogy melyik étel mennyire emeli a vércukrát, és ami túl magas értéket adott, azt egyszerűen elhagyta az étrendjéből. A tünetei napok alatt rendeződtek, a vércukorszintje pedig fél éven belül egészséges szintre került. 7 hónap alatt 25 kilót fogyott. A diabetológus nővér meg volt döbbenve az eredményein. Debra jelenleg tünetmentes, 3 éve tartja a súlyát – beleértve a pandémiás időszakot is, amire különösen büszke. Mint mondja, ez volt életében az első étrendi váltás, amikor nem érezte magát éhesnek, és amit leadott, azt nem hízta vissza. Előadása a gyógyulásáról: https://youtu.be/cGs5ueStlmA
Eric Adams, New York polgármestere 2016-ban egy reggel úgy ébredt, hogy nem látta az órán a számokat. Az ezt követő kivizsgáláskor kapta meg a II-es típusú diabétesz diagnózist – ekkor a már kialakult neuropátia miatt nem érezte a kézujjait és lábujjait sem. Mivel nem akart élete végéig inzulinon élni, beírta a Google-be, hogy reversing diabetes, és az itt talált szakértők közül felkeresett egyet, aki vegán (tisztán növényi) étrendre állította. 3 hónap alatt elmúltak a tünetei. Azóta aktívan tesz a városa lakói egészségéért, és az egészségesebb étrend mellett kampányol. Ismertető: https://youtu.be/UjA-1xI3kbQ
További források
Honlapok és cikkek magyarul
Cikkek Szendi Gábor honlapján Cukorbetegség, diabétesz címszó alatt.
A cukorbetegség gyógyítható? Hát persze! Tovább… https://www.tenyek-tevhitek.hu/cukorbetegseg-diabetesz-gyogyithato.htm
Jason Fung: A II-es típusú cukorbetegség kezelése szénhidrát-csökkentéssel Tovább… https://www.tenyek-tevhitek.hu/a_2_es_tipusu_cukorbetegseg_kezelese_szenhidratcsokkentessel.htm
Praktizáló orvosok és szakértők előadásai angolul
dr Peter Attia életmódorvos honlapjának inzulinrezisztencia cikkei
dr. Ken Berry Diabetes Reversed (Visszafordított diabétesz) sorozata
dr. Robert Cywes diabétesz sorozata: https://www.youtube.com/playlist?list=PLgstitDD9ciURO5-o5jH-Yh4H3jJbgLeK
Walter Longo honlapja: https://www.valterlongo.com/diabetes-obesity/
A Virta Health diabéteszközpont kutatásai: https://www.virtahealth.com/research#Papers
A Virta Health diabéteszközpont videó-sorozatai: https://youtu.be/da1vvigy5tQ, https://youtu.be/fA9jAMTnBD0
Diabetes.co.uk – brit független szakértői honlap diabéteszesek számára
Dr David Unwin anyagai orvosok számára: https://www.dietdoctor.com/member/courses/unwin és https://www.dietdoctor.com/low-carb/for-doctors#video
https://www.dietdoctor.com/low-carb/for-doctors
Orvosok beszámolói diabéteszes betegek kezeléséről:
Dr. Penny Figtree, Dr. Ron Schweitzer & Dr. Liz Fraser – ‘De-Prescribing Case Reports’ https://youtu.be/BSKgPTsI7fw
Dr. Jake Kushner I-es típusú betegekkel dolgozó low-carb orvos https://www.youtube.com/watch?v=LGKZqTFVZ4k
Könyvek:
dr Richard K. Bernstein: Dr. Bernstein’s Diabetes Solution: The Complete Guide to Achieving Normal Blood Sugars. 2011.
Ellen Davis , Keith Runyan: The Ketogenic Diet for Type 1 Diabetes: Reduce Your HbA1c and Avoid Diabetic Complications. 2017.
Marty Kendall: Big Fat Keto Lies. How keto myths are stalling your weight loss progress. 2023. https://www.amazon.com/Big-Fat-Keto-Lies-stalling/dp/B0BTRRM29R
Hivatkozások
Anothaisintawee T, Reutrakul S, Van Cauter E, Thakkinstian A. Sleep disturbances compared to traditional risk factors for diabetes development: Systematic review and meta-analysis. 2016. https://pubmed.ncbi.nlm.nih.gov/26687279/
Asbaghi O, Moradi S, Kashkooli S, Zobeiri M, Nezamoleslami SH, Hojjati Kermani MA, Lazaridi AV, Miraghajani M. The effects of oral magnesium supplementation on glycaemic control in patients with type 2 diabetes: a systematic review and dose-response meta-analysis of controlled clinical trials. 2022. https://pubmed.ncbi.nlm.nih.gov/35045911/
Berger B, Jenetzky E, Köblös D, Stange R, Baumann A, Simstich J, Michalsen A, Schmelzer KM, Martin DD. Seven-day fasting as a multimodal complex intervention for adults with type 1 diabetes: Feasibility, benefit and safety in a controlled pilot study. 2021. https://pubmed.ncbi.nlm.nih.gov/33636417/
Bolla AM, Caretto A, Laurenzi A, Scavini M, Piemonti L. Low-Carb and Ketogenic Diets in Type 1 and Type 2 Diabetes. 2019. https://pubmed.ncbi.nlm.nih.gov/31035514/
Borgundvaag E, Mak J, Kramer CK. Metabolic Impact of Intermittent Fasting in Patients With Type 2 Diabetes Mellitus: A Systematic Review and Meta-analysis of Interventional Studies. 2021. https://pubmed.ncbi.nlm.nih.gov/33319233/
Boulé NG, Haddad E, Kenny GP, Wells GA, Sigal RJ. Effects of exercise on glycemic control and body mass in type 2 diabetes mellitus: a meta-analysis of controlled clinical trials. 2001. https://pubmed.ncbi.nlm.nih.gov/11559268/
Chiavaroli L, Lee D, Ahmed A, Cheung A, Khan TA, Mejia SB, Mirrahimi A, Jenkins DJA, Livesey G, Wolever TMS, Rahelić D, Kahleová H, Salas-Salvadó J, Kendall CWC, Sievenpiper JL. Effect of low glycaemic index or load dietary patterns on glycaemic control and cardiometabolic risk factors in diabetes: systematic review and meta-analysis of randomised controlled trials. 2021. https://pubmed.ncbi.nlm.nih.gov/34348965/
Cucuzzella M, Riley K, Isaacs D. Adapting Medication for Type 2 Diabetes to a Low Carbohydrate Diet. 2021. https://pubmed.ncbi.nlm.nih.gov/34434951/
Goldenberg JZ, Day A, Brinkworth GD, Sato J, Yamada S, Jönsson T, Beardsley J, Johnson JA, Thabane L, Johnston BC. Efficacy and safety of low and very low carbohydrate diets for type 2 diabetes remission: systematic review and meta-analysis of published and unpublished randomized trial data. 2021. https://pubmed.ncbi.nlm.nih.gov/33441384/
Fraser L, Schweitzer R, Figtree P. Reality Check: De-prescribing medication for T2D in: Diabetes Management Journal May 2022, P 27-29. https://www.tangello.com.au/diabetes-management-journal/dmj-may-2022
Hallberg SJ, McKenzie AL, Williams PT, Bhanpuri NH, Peters AE, Campbell WW, Hazbun TL, Volk BM, McCarter PJ, Phinney SD, Volek JS. Effectiveness and Safety of a Novel Care Model for the Management of Type 2 Diabetes at 1 Year: An Open-Label, Non-Randomized, Controlled Study. 2018. https://pubmed.ncbi.nlm.nih.gov/29417495/
Horne BD, Muhlestein JB, Anderson JL. Health effects of intermittent fasting: hormesis or harm? A systematic review. 2015. https://pubmed.ncbi.nlm.nih.gov/26135345/
Imenshahidi M, Hossenzadeh H. Effects of glycine on metabolic syndrome components: a review. 2022. https://pubmed.ncbi.nlm.nih.gov/35013990/
Kazemi A, Shim SR, Jamali N, Hassanzadeh-Rostami Z, Soltani S, Sasani N, Mohsenpour MA, Firoozi D, Basirat R, Hosseini R, Clark CCT, Babajafari S, Soltanmohammadi M. Comparison of nutritional supplements for glycemic control in type 2 diabetes: A systematic review and network meta-analysis of randomized trials. 2020. https://pubmed.ncbi.nlm.nih.gov/35963372/
Kim Y, Oh YK, Lee J, Kim E. Could nutrient supplements provide additional glycemic control in diabetes management? A systematic review and meta-analysis of randomized controlled trials of as an add-on nutritional supplementation therapy. 2022. https://pubmed.ncbi.nlm.nih.gov/35304727/
Lee SWH, Ng KY, Chin WK. The impact of sleep amount and sleep quality on glycemic control in type 2 diabetes: A systematic review and meta-analysis. 2017. https://pubmed.ncbi.nlm.nih.gov/26944909/
Lee T, Dugoua JJ. Nutritional supplements and their effect on glucose control. 2011. https://pubmed.ncbi.nlm.nih.gov/21298562/
Li X, Liu Z, Zheng Z, Wang P, Zhang Z. The Effect of Vitamin D Supplementation on Glycemic Control in Type 2 Diabetes Patients: A Systematic Review and Meta-Analysis. 2018. https://pubmed.ncbi.nlm.nih.gov/29562681/
Llopiz PQ, García-Galbis MR. Glycemic control through physical exercise in type 2 diabetes systematic review. 2015. https://pubmed.ncbi.nlm.nih.gov/25795929/
Mekary RA, Giovannucci E, Willett WC, van Dam RM, Hu FB. Eating patterns and type 2 diabetes risk in men: breakfast omission, eating frequency, and snacking. 2012. https://pubmed.ncbi.nlm.nih.gov/22456660/
Mencía JV, Castillo RF, Cabrera MBM, Gómez- Urquiza JL, García LA, Cañadas de la Fuente GA. Diets low in carbohydrates for type 2 diabetics. Systematic review. 2017. https://pubmed.ncbi.nlm.nih.gov/28244795/
Mostafa SA, Mena SC, Antza C, Balanos G, Nirantharakumar K, Tahrani AA. Sleep behaviours and associated habits and the progression of pre-diabetes to type 2 diabetes mellitus in adults: A systematic review and meta-analysis. 2022. https://pubmed.ncbi.nlm.nih.gov/35616501/
Murdoch C, Unwin D, Cavan D, Cucuzzella M, Patel M. Adapting diabetes medication for low carbohydrate management of type 2 diabetes: a practical guide. 2019. https://bjgp.org/content/69/684/360
Nathan, D. M., Buse, J. B., Davidson, M. B., Ferrannini, E., Holman, R. R., Sherwin, R., Zinman, B. Medical management of hyperglycemia in type 2 diabetes: a consensus algorithm for the initiation and adjustment of therapy: a consensus statement of the American Diabetes Association and the European Association for the Study of Diabetes. 2009. https://care.diabetesjournals.org/content/32/1/193.long
Nielsen JV, Jönsson E, Ivarsson A. A low-carbohydrate diet in type 1 diabetes: clinical experience — a brief report. 2005. https://pubmed.ncbi.nlm.nih.gov/16454166/
Ostman C, Jewiss D, King N, Smart NA. Clinical outcomes to exercise training in type 1 diabetes: A systematic review and meta-analysis. 2017. https://pubmed.ncbi.nlm.nih.gov/29223408/
Pan B, Ge L, Xun YQ, Chen YJ, Gao CY, Han X, Zuo LQ, Shan HQ, Yang KH, Ding GW, Tian JH. Exercise training modalities in patients with type 2 diabetes mellitus: a systematic review and network meta-analysis. 2018. https://pubmed.ncbi.nlm.nih.gov/30045740/
Poggiogalle E, Jamshed H, Peterson CM. Circadian regulation of glucose, lipid, and energy metabolism in humans. 2017. https://pubmed.ncbi.nlm.nih.gov/29195759/
Reutrakul S, Thakkinstian A, Anothaisintawee T, Chontong S, Borel AL, Perfect MM, Janovsky CCPS, Kessler R, Schultes B, Harsch IA, van Dijk M, Bouhassira D, Matejko B, Lipton RB, Suwannalai P, Chirakalwasan N, Schober AK, Knutson KL. Sleep characteristics in type 1 diabetes and associations with glycemic control: systematic review and meta-analysis. 2016. https://pubmed.ncbi.nlm.nih.gov/27692274/
Schmidt S, Christensen MB, Serifovski N, Damm-Frydenberg C, Jensen JEB, Fløyel T, Størling J, Ranjan A, Nørgaard K. 2019. Low versus high carbohydrate diet in type 1 diabetes: A 12-week randomized open-label crossover study. 2019. https://pubmed.ncbi.nlm.nih.gov/30924570/
Shan Z, Ma H, Xie M, Yan P, Guo Y, Bao W, Rong Y, Jackson CL, Hu FB, Liu L. Sleep duration and risk of type 2 diabetes: a meta-analysis of prospective studies. 2015. https://pubmed.ncbi.nlm.nih.gov/25715415/
Sonnier T, Rood J, Gimble JM, Peterson CM. Glycemic control is impaired in the evening in prediabetes through multiple diurnal rhythms. 2014. https://pubmed.ncbi.nlm.nih.gov/24835190/
Tahapary DL, Astrella C, Kristanti M, Harbuwono DS, Soewondo P. The impact of Ramadan fasting on metabolic profile among type 2 diabetes mellitus patients: A meta-analysis. 2020. https://pubmed.ncbi.nlm.nih.gov/32947756/
Umpierre D, Ribeiro PAB, Kramer CK, Leitão CB, Zucatti ATN, Azevedo MJ, Gross JL, Ribeiro JP, Schaan BD. Physical activity advice only or structured exercise training and association with HbA1c levels in type 2 diabetes: a systematic review and meta-analysis. 2011. https://pubmed.ncbi.nlm.nih.gov/21540423/
Unwin D, Delon C, Unwin J, Tobin S, Taylor R: What predicts drug-free type 2 diabetes remission? Insights from an 8-year general practice service evaluation of a lower carbohydrate diet with weight loss. 2023. https://pubmed.ncbi.nlm.nih.gov/37559961/
Xia J, Yu J, Xu H, Zhou Y, Li H, Yin S, Xu D, Wang Y, Xia H, Liao W, Wang S, Sun G. Comparative effects of vitamin and mineral supplements in the management of type 2 diabetes in primary care: A systematic review and network meta-analysis of randomized controlled trials. 2023. https://pubmed.ncbi.nlm.nih.gov/36638933/
Zaki HA, Iftikhar H, Abdalrubb A, Al-Marri NDR, Abdelrahim MG, Fayed M, Elgassim MAM, Elarref MA. Clinical Assessment of Intermittent Fasting With Ketogenic Diet in Glycemic Control and Weight Reduction in Patients With Type II Diabetes Mellitus: A Systematic Review and Meta-Analysis. 2022. https://pubmed.ncbi.nlm.nih.gov/36465743/
Y, Tan H, Tang J, Li J, Chong W, Hai Y, Feng Y, Lunsford LD, Xu P, Jia D, Fang F. Effects of Vitamin D Supplementation on Prevention of Type 2 Diabetes in Patients With Prediabetes: A Systematic Review and Meta-analysis. 2020. https://pubmed.ncbi.nlm.nih.gov/33534730/
Az oldal utoljára frissítve: 2023 01. 04.